A Tibeti orvoslás története

A tibeti orvoslás és az alkotmányos doktrina eredete A tibeti orvoslás és az alkotmányelmélet kezdete a buddhizmus előtti bön vallás korszakából ered. A bönpok gyógyító gyakorlatát - mely az animizmust is vallotta - korunk előtt több évszázaddal Shenrab Miwo tanította. Ez magában foglalt bizonyos gyógyító gyakorlatokat, táplálkozási szabályokat és egy kezdetleges gyógyszertant. A bönpok sámánisztikus gyakorlatait és természetgyógyászatát i.sz. 7. század első felében, a tibeti Szongcen Gampo király uralma alatt reformálták és fejlesztették tovább. Az uralkodó két felesége, Wencheng kínai hercegnő és Bhrikuti nepáli hercegnő ösztönézésre Szongcen Gampo orvosokat hívott meg Indiából, Kínából, Iránból, Nepálból és Kasmírból. A tibeti írást tovább fejlesztették és különböző orvosi szövegeket fordítottak tibeti nyelvre.
Az első konferencia a tibeti orvoslásról Triszong Decen király (i.sz. 755–777) urama alatt egy orvosi konferenciát hívtak össze Lhászában, ahová az összes szomszédos terület orvosa meghívásra került. A bemutatott orvosi tudásrendszerek szintéziseként Yuthok Yonten Gonpo tibeti orvos megírta a négy orvosi tantra, a Gyüshi egyik első változatát. Ezen és más orvosi írások alapján a fiatalabb Yuthog Yonten Gonpo Kr.u. 11. században megírta a Gyüshi mai napig használt változatát, a tibeti orvoslás alapművét, amelyben 84 000 betegséget osztályoz és 2293 gyógyászati összetevőt mutat be.
Az írásos alapok kialakulása Kr.u. 17. században a tradícionális tibeti orvoslás elérte fejlődése csúcsát. Őszentsége, az V. Dalai Láma kezdeményezte a Potala-palota építését és a Chakpori Orvosi Intézet felállítását Lhasában. Régense, Sangye Gyamtso átdolgozta a Gyüshit és közzétett egy híres kommentárt "Kék Berill" címmel. Ezen kívül 79 festmény – úgynevezett thangka – elkészítését rendelte el, melyek illusztálják kommentárjának tartalmát. A Gyüshi, a „Kék Berill” kommentár és a 79 thangka a mai napig a tibeti orvoslás alapjainak számítanak.
A tibeti orvoslás terjedése 1916-ban a 13. Dalai Láma Lhászában megalapította a második orvostudományi és asztrológiai iskolát, a Men-Tsee-Khang-ot. Az intézmény kapui nyitotta voltak mind a szerzetesek, mind a laikusok számára. A tibeti orvosok képzése nagy hangsúlyt fektetett a betegek gyakorlati kezelésére. A tibeti orvoslás alkalmazása nem korlátozódott Tibetre: Kínában, Mongóliában, Oroszország buddhista régióiban (pl.: Szibériában, Burjátiában) és Közép-Ázsiában, valamint Nepálban, Szikkimben, Bhutánban és Ladakhban is elterjedt. A 19. századi Orosz Birodalomban a tibeti orvoslás hatékonyságának hírneve még a szentpétervári cár udvaráig is eljutott. Ott nyitották meg az első európai tibeti orvosláson alapuló klinikát és gyógyszertárat a Burjátiából származó tibeti orvosok.
A tibeti orvoslás a modernitás útján Tibet 1959-es kínai megszállása előtt két egészségügyi központ működött a fővárosban, Lhászában: a Chakpori és a Men-Tsee-Khang. A kulturális forradalom idején a Chakpori és számos más értékes szentírás megsemmisült. Sok orvos halála miatt a hagyományos gyakorlati ismeretek egy része visszavonhatatlanul elveszett. A lhászai Men-Tsee-Khang iskola szerencsére túlélte ezt az időszakot és ennek köszönhető, hogy Tibetben ma újra taníthatják és gyakorolhaják a tibeti orvostudományt. 1961-ben az észak-indiai száműzetésben lévő tibeti kormány visszaállította a Tibeti Orvosi és Asztológiai Intézetet (TMAI). A cél a tibeti orvoslás és asztrológia hagyományos ismereteinek megőrzése, népszerűsítése és továbbfejlesztése volt. Ma Indiában nagyszámú kiegészítő klinika működik, emellett a Chakpori Intézet is újjáalakult. Forrás: https://padma.ch/de/tibetische-medizin/geschichte/